Szokusinbucu

A szokusinbucu (japánul 即身仏, jelentése élő buddha) rituális önmumifikáció eredményeként létrejött szerzetesi múmia. Nem csak Japánban létezett a gyakorlat, de a japán kifejezést általánosan szokás használni rá.

Japánban a XII–XV. századi időszakban gyakorolták singon és sugendó (japánul 修験道) buddhista szerzetesek. Bár számtalan szerzetes megpróbálkozott vele, csak nagyon kevesen jártak sikerrel; őket viszont megvilágosultnak tekintették és kisebb templomokban helyezték kegyeletbe. Szokusinbucut túlnyomórészt a Niigata és Jamagata prefektúrákban találtak eddig. A XIX. században betiltották ezt az öngyilkosságnak minősített módszert, s manapság egyetlen rendben sem gyakorolják.